– Jó neked – mondta.
– Ugyan miért?
– A hivatásod miatt. Hinned kell valamilyen értékekben.
Mielőtt azonban még belebocsátkozhattam volna annak a taglalásába, hogy a hivatásom nem annyira a hithez, mint inkább a kételkedéshez visz közelebb, megelőzött, s az apjáról kezdett beszélni. Pálóczinak éltek még a szülei. Csúfondáros hangon szokott beszélni róluk, persze azért tisztelettel is, mégis valami távolságtartással, ami természetes, gondoltam, hiszen a fiatalabb nemzedék mindig is távolságtartással kezeli az apák nemzedékét, mivel az ő gyarlóságaik, mulasztásaik és bűneik kézzelfoghatóak már és visszafordíthatatlanok – vagyis megítélhetők. Elmondta, hogy a szülei házassága sem eszményi házasság. Bármennyire elidegenedtek is azonban egymástól, anyjának eszébe sem jutott elhagyni apját, s
