14Charlie kitesz a házunk közelében. Belépek az ajtón, és ott találom az apámat. A haja az égnek áll, mintha egész éjjel tépte volna idegességében. Arca nyúzott, a szemei alatt sötét karikák. A karjaiba zár, és olyan erősen szorít, hogy alig kapok levegőt.
– Bocs a késésért – motyogom a vállába.
Eltart magától és szigorú, állhatatos pillantást vet rám.
– Soha többé ne próbálj meg így rám ijeszteni, Katie! Már azt hittem, meghaltál. Fogalmam sincs, ki ez a fiú, és miből gondolja, hogy ilyen sokáig távol tarthat az otthonodtól…
– Charlie nem tehet róla. Az én hibám volt, hogy nem értem haza időben.
– Ha csak egy kicsit is tovább maradsz, kiteszed magad az UV sugaraknak! – engedi szabadon a dühét most, hogy épségben megérkeztem. – Te tudod a legjobban, mekkora baj származhat belőle!
Ann
