6Két figyelemre méltó dolog történt még a nap folyamán. Először is rajtakaptam az apámat, amint beosont a házba, miután meglátogatta a kezelőorvosomat. Nélkülem. És ez nem először fordul elő.
– Apu! – visítom az ágyban ülve, a szememet dörgölve, amikor meghallom a lopakodó, mégis nyikorgó lépteit a szobám előtti lépcsőfordulón. Az óra délután hatot mutat, apának négyre kellett volna elvinnie a rendelésre. Mi a franc?
– Csak nem nyomtad le az ébresztőmet?
Bedugja a fejét az ajtón.
– Tudod, olyan békésen aludtál, hogy nem volt szívem felébreszteni a tegnap esti kimerítő koncerted után…
– Vagy inkább képtelen vagy elfogadni a tényt, hogy igenis kimehetek napközben a szabadba, amennyiben megtesszük a szükséges óvintézkedéseket – vonom fel vádlón az egyik szemöldökömet. – Nem beszélve arró
