9Amikor Zoe megjelenik az ajtónál, a hozzá kötődő régi, rossz emlékek olyan hirtelen törnek rám, hogy össze kell szorítanom az ajkaimat, nehogy felszisszenjek. Azonnal felismerem, mert pont úgy fest, mint régen, csak persze ő is felnőtt azóta és, ha lehet, még gyönyörűbb lett.
A pillantása átsiklik rajtam, mintha nem is léteznék, majd felderül a képe, amikor meglátja Charlie-t. Megcsap a féltékenység előszele, ami hülyeség részemről, hiszen alig ismerem Charlie-t, nem vagyunk egy pár. Ez még csak az első randink, és még az is lehet, hogy egyben az utolsó is.
– Épp azon gondolkodtam, hol késel! – kiáltja Zoe olyan angyali hangon, ami valószínűleg nem az a tónus, amit általában használ. Rögtön bele is csimpaszkodik Charlie karjába, mintha a süllyedő Titanicon volnának.
– Szia! – feleli Ch
