1989CHRIS & DAVID
AUGUSZTUS
Szikrázott az augusztusi napsütés a George-tó felszínén. A bőrömbe beleivódott a napsütés illata, Chris haja legalább három árnyalattal világosabb lett. Egész nap a vízben voltunk, akkor kellett kikönyörögni bennünket, amikor a hold már megjelent a horizonton.
Este kilenc lehetett, amikor apa egy rövidnadrágban gázolt bele a tóba.
– Fiúk, komolyan vacsorázni kellene. Legalább másfél órája ordítozok.
– Apa, de ilyenkor a legkirályabb a víz! – vigyorogtam rá, majd felé fröcsköltem egy adag vizet, ami tényleg a legjobb dolog volt a világon. Langyos volt, mint a kinti levegő, és a csillagok közben lágyan ringatóztak a felszínén. Az illata pedig maga volt a szabadság.
– Még várjuk, hogy előjöjjenek David sárkányhalai.
– Amik tüzet okádnak – tettem hozzá.
– A
