2013DAVID
SZEPTEMBER 20.
Szerencsére nem kellett sokat várnom. Negyed óra leforgása alatt már a vizsgálóasztalon ültem, és vártam az orvos érkezését. Ez volt a szerencse a vidéki ügyeletekben. Odakint csak egy hányós kislány és két részeg srác várakozott, akiknek szintén nem nézett ki túl jól az arcuk.
Fél egy volt, mire bekerültem, a kislányt előttem hívták be, hiába érkezett később. Addigra már a szürke pulcsimra is kiütött a vérem, de szerencsére a fájdalom nem volt elviselhetetlen. Segített a valóságban maradni.
A rendelőben túl sok volt a fehér, és vakítottak a plafonra szerelt neonlámpák. Már felkészültem egy egészen hihető történettel, amikor belépett az orvosom, és egy pillanatra a lélegzetem is elakadt.
– Ez nem lehet igaz… – tagoltam lassan a szavakat.
Amy állt előttem, tel
