2013DAVID
SZEPTEMBER 16.
A hétfő nagyszerű nap ahhoz, hogy az embernek fenekestül felforduljon az élete.
Lassan fújtam ki a füstöt az erkélyen a délután háromkor elfogyasztott ebédem után. Forgalmas, mozgalmas volt a New York-i élet. Távol éreztem magam az emberektől. Olyannak, aki sohasem tartozhat újra közéjük. Beszorultam a saját életem és a múltam négy fala közé a halott testvérem emlékének árnyával. Ketten folytattuk tovább az ásatást a múlt mély rétegei felé, de neki már nem volt kockázatos a játék. Itt már csak nekem maradt veszítenivalóm. A nyugodtra felépített és bejáratott manhattani rutinomat saját cselekedeteim láncolata taszította bukásba.
Hangosan berregett a csengő, mire kinyitottam odalent az ajtót Redmondnak, aki belemormogott a beszélőbe. Fogalmam sem volt, miért jött
