2013DAVID
SZEPTEMBER 16.
Este hatkor parkoltam fel a régi házunk kocsifeljárójára. Leállítottam a motort, majd minden gondolkodás nélkül kiszálltam a biztonságából. Az ég szürkesége a hangulatomat tükrözte. A kocsim és a bőröndöm furcsán hatott a fenyegető, szürke ablakú ház mellett, mintha csak öngyilkos küldetésre készültem volna. Abban sem voltam biztos, hogy kibírok-e egyetlen éjszakát is a régi hálószobámban.
Végignéztem az utcán, ahol egy anya sétált babakocsit tolva maga előtt. A fákon lassan elszáradtak a zöld falevelek, és beköszöntött a sötétség időszaka.
Visszatartottam a levegőt, mintha azzal megkímélhetném a tüdőmet a régi emlékek toxikus szagától. Megragadtam a gurulós bőröndöt, a vállamra vettem a laptopot, miközben szorosan a fejemre húztam a baseballsapkát.
Elővettem
