2013DAVID
SZEPTEMBER 18.
Nem is emlékszem, utoljára mikor voltam annyira ideges. Mintha újra iskolás diák lettem volna New Yorkban, és bemutattak volna az osztálytársaimnak, akiknek a vizslató tekintete elől nem lehetett elmenekülni. Legalább tíz fiatal szempár szegeződött rám, úgy méregettek, mintha egy különleges rovar lennék. Az egyik lánynak még tátva is maradt a fogszabályzós szája az első padban.
Aznap reggel hanyagoltam minden drogot, csakis a cigizés jöhetett szóba. Az iskolába semmiképpen sem akartam betépve menni, ennyire rossz példát én sem mutathattam. Korán keltem, lezuhanyoztam, és felöltöztem, mint egy normális ember, pedig csak délután volt jelenésem. Illatoztam, és kisimult volt az arcom, már amennyire ez kitelhet egy drogostól.
Glens Falls szinte pezsgett aznap reggel
