Huszonharmadik fejezetUgyanazon a napon
– Esik a hó?
Ottie felnézett, lassan körbefordult, egyik kezét az ég felé nyújtotta. Átszitált porcukorra emlékeztető puha pelyhek landoltak a tenyerén, és nyomban elolvadtak a teste melegétől. Megborzongott, és az álláig felhúzta a kabátja cipzárját.
– Mondták, hogy havazni fog.
– Akkor jobb lesz, ha kabátot is veszek – mondta Ben.
– Szerintem is – mosolygott a lány, és följebb igazította a vállán a bevásárlótáskákat. A zsinórok a vállába mélyedtek a kabáton keresztül. – Bár bosszantó lehet ennyi mindent vásárolni, amikor pár nap múlva már otthon lesz.
– Már ha a gyógytornán aláírják a zárójelentést – óvatoskodott Ben.
– Még szép, hogy aláírják. Maga mondta, hogy a gyógytornász javasolta az utolsó időpontot.
Ben mereven maga elé bámult, mikö
