Karácsonyi parti

Prológus

PrológusA papírlap úgy hullott ki a könyvből, ahogyan levél hull a fáról, csöndesen, ahogyan a jacht kikanyarodik a kikötőből, és suhan a vízen. Kihívóan, szabadon.

Megnézte. Ismerős volt az írás, mégsem tudta hová tenni. A boríték felső széle egyenetlenné vált, amikor valaki sietve feltépte, a név végén álló e betű hajlítása kissé elmosódott a pergamenen. Talán egy csepp pezsgő? Vagy egy könnycsepp?

Csak egy levél volt, az ösztöne mégis azt súgta, súlya van a szavainak. Akár az őzsuta a tisztáson, érzékelte a láthatatlan veszélyt. Az ártalmatlan pillanat hirtelen kritikussá vált, és most minden idegszálával arra figyelt, hogy mi következik. Visszatartotta a lélegzetét, nem mozdult, csak a tekintete futott végig a betűkön. Azonnal látta, hogy a játék már elkezdődött, és megértette, hogy veszített. Akár az őzsutának, neki is egyetlen lehetősége volt.

Elfutni.