JEAN PAULHAN ÉS AZ NRF
Ő volt Du Bos mellett legkedvesebb és legszorgalmasabb vezetőm a mai francia irodalomban levelekkel, tanácsokkal, pletykákkal, s egyben, ami franciánál ritka, szenvedélyesen érdeklődött minden kis irodalom iránt, s a magyar nyelvű a madagaszkári mellett vonzotta, olyannyira, hogy fordított is mind a kettőből. Egyáltalán furcsa ember volt, ezerfélével foglalkozott, mint hivatalos francia lektor sokfelé járt, s mindenfélét tanult, az amerikai indiánoktól szűkített koponyákat hozott, a Szaharából homokból faragott fejeket vagy rózsákat, s ezeket barátainak ajándékozta. Hogy engem miért látott magánál olyan szívesen és évek hosszat, ezen évekig nem csak én, hanem barátaim is csodálkoztak: talán „egzotikus” voltom miatt (akkor ez divatos jelző volt, és a magyar a franciá
