CARL SPITTELER
Spittelerről Lausanne-ban, az első világháború végén hallottam és olvastam legelőször. A svájci lapok akkor kezdték fordítgatni franciára, s a luzerni, német nyelvű s addig csak Németországban ismert költő akkor lett végleg híressé nyugati, franciaországi körökben is. Kérésemre pártfogóm, a nemrég elhalt Sophie Haemmerli-Marti, maga is neves svájci költőnő és Spitteler barátnője, a költő majdnem minden művét elküldte hozzám Lenzburgból, s attól fogva leveleinkben egyébről se volt szó, mint Spittelerről. A költőnő mindannyiszor új meg új részleteket mesélt a luzerni pátriárka egyéniségéről, életéről, műveinek személyes hátteréről, én pedig híven beszámoltam néki olvasmányaim hatásáról. A könyveknek, akkoriban, mintha nagyobb szerepe lett volna életünkben – valahogyan becsese
