AKKOR: EMMADeon Nelson elorozta a boldogságomat, mondom. Összetörte az életemet. Miatta félek minden szembejövő férfitól. Miatta szégyellem a tulajdon testemet.
Elhallgatok, hogy igyak egy korty vizet. Nagyon nagy csend van a tárgyalóban. Fent a pulpituson ül a két bíró, egy férfi meg egy nő, és úgy figyelnek rám, hogy a szemük se rebben. Nagyon meleg van, a szoba ablaktalan és bézs színű, a jogászok kissé izzadnak a parókájuk alatt.
Két paravánt állítottak fel, nehogy meglássanak a vádlottak padjáról. Érzem mögöttük Deon Nelson jelenlétét, de nem félek. Épp ellenkezőleg. Nem ússza meg a börtönt a szemét!
Sokat sírtam, de most fölemelem a hangomat. Máshova kellett költöznöm, mert attól féltem, hogy visszatérhet, mondom. Hallucináltam, amnéziás lettem, pszichiáterhez kellett fordulnom. T
