AKKOR: EMMASimonnak és a rendőrségnek is épp elég nehéz volt beismerni, hogy hazudtam, amikor azt mondtam, nem emlékszem az erőszakra, de Carolnak elmondani talán még nehezebb. Megkönnyebbülésemre nagyon rendesen fogadja.
Maga semmiben sem bűnös, Emma, mondja. Időnként egyszerűen nem vagyunk felvértezve ahhoz, hogy szembenézzünk az igazsággal.
Ám meglepetésemre Carol nem Dean Nelsonra és a szörnyűséges fenyegetéseire száll rá ezen a terápián, hanem Simonra. Tudni akarja, hogyan fogadta a szakítást, keres-e azóta – hát persze, hogy keres, folyamatosan, de nem válaszolok az üzeneteire –, és hogy akarom kezelni a helyzetet.
Maga hogy áll ezzel, Emma? – kérdezi a végén. Mi a következő lépése?
Megvonom a vállam. Nem tudom.
Akkor hadd fogalmazzam át. Végleges ez a szakítás?
Simon szerint n
