AKKOR: EMMAPróbálom rábeszélni Simont, hogy valami semleges helyen találkozzunk, például egy kocsmában. Bár azt mondja, hajlandó aláírni a papírokat, kereken kijelenti, hogy erre csakis a Folgate Street egyben kerülhet sor.
Úgyis be kell ugornom, mondja. Otthagytam pár dolgomat, amikor kiköltöztem.
Na jó, válaszolom fanyalogva.
A legélesebbre állítom a fényt, magamra húzok egy koszos farmert és a legtopisabb, legócskább pólómat. Éppen a konyhát takarítom – bámulatos, hogy felgyűlik még egy ilyen apró helyen is a szemét –, amikor hang hallatszik mögülem. Levegőért kapok.
Helló, Em, mondja Simon.
Jesszus, de megijesztettél, mondom dühösen. Hogy jutottál be?
Csaknem adom le a kapukódot, amíg meg nem kaptam a cuccomat, feleli. Ne izgulj, utána törölni fogom.
Oké, mondom kelletlenül. Maj
