MOST: JANEÁlmos és jóllakott vagyok a szeretkezés után. Edward felkönyököl, ízről ízre szemügyre vesz, a szabad keze felfedezi a bőrömet. Amikor odaér az Isabel emlékét őrző terhességi hegekhez, elszégyellem magam, és próbálok arrébb gurulni, de megállít.
– Ne tedd. Gyönyörű vagy, Jane. Minden porcikád gyönyörű.
Kutató ujjai rátalálnak egy forradásra a bal mellem alatt. – Mi ez?
– Gyerekkori baleset. Leestem a bringámról.
Úgy bólint, mintha ez elfogadható lenne. Lefelé folytatja az útját, a köldökömhöz. – Mint a léggömb bekötött szája. – Széthúzza a ráncokat, aztán követi ujjaival a puha pihe ösvényét. – Nem gyantázol – állapítja meg.
– Nem. Kellene? Az utolsó… Vittoriónak így tetszettem. Olyan kevés van belőle, így mondta.
Edward fontolgat. – Legalább szimmetrikusra alakíthatnád.
E
