MOST: JANEIsmét próbálkozom a telefonnal, de Simon jelzavarója még mindig működik, vagyis a szomszédba kell átmennem, hogy mentőt hívhassak. Nem mintha most már annyira kellene sietni. Simon tágra nyílt szeme mozdulatlan, feje glóriát kapott, sötétpiros vérből.
Fél karral a hasamat védve leóvakodok a lépcsőn, kikerülöm a nappaliban a gyöngyök veszedelmes szőnyegét. Utam a nagy táblaüveg ablak közelébe visz. Gépiesen megállok, letörlöm a ruhám ujjával a véres graffiti. Könnyen lejön. A sötét üvegen megjelenik a tükörképem.
Lejön ez mind, gondolom. Az összes szenny, minden felületes rendbontás. Hamarosan eltűnik a vér, és Simon teste is. A ház ismét makulátlan lesz. Mint egy élő szervezet, amely kilökte az apró szálkát. A Folgate Street egy meggyógyította önmagát.
Mérhetetlen derű és béke
