Bár beülök a kocsiba, végül meggondolom magam. Fölmegyek az emeletre, és a lift mellett várakozom. Baromira remélem, hogy Veronika hamarosan megjelenik, azt meg még inkább, hogy nem Mazennal. Az egyetlen, ami némi reményt ad, hogy Kata valószínűleg a lakásban van, ezért nem valószínű, hogy Veronika szobára hozza Mazent.
Nehezen nyugszom meg, körülbelül fél óra telik el, mire rájövök, hogy őrültséget csinálok. Megnyomom a felvonó gombját, kinyílik az ajtó, de belépni már nem tudok, mert Veronikával találom magam szemben.
Az arca kipirult, szemmel láthatóan jól érezte magát az elmúlt percekben.
Döbbenten néz rám.
– Hát maga?
– Beszélnünk kell!
Kiszáll a liftből, de nem indul el a lakás felé, hanem megáll velem szemben.
– Miről? Hogy vacsorázni sincs jogom?
– Nézze! Most őszinte lesze
