3. fejezet
Tenebris őrjöngött, képtelen volt fékezni dühét. Igazságtalannak érezte, hogy megfosztották attól, ami őt illette. Kitárt fekete szárnyaival mindent letarolt, ami a közelébe került. Szemei haragtól izzottak, bosszúra szomjazott. Amíg le nem csillapodott, senki sem mert a szeme elé kerülni.
- Gabriel! Átkozott legyen a neved! – üvöltötte.
- Hogy merészelte ezt tenni! De nem hagyom annyiban! Ha időbe telik is, elégtételt veszek! – ígérte szolgáinak.
- Minél többen szivárogjatok át, késztessétek az embereket egyre több gonoszságra, fertőzzétek meg őket kapzsisággal, paráznasággal, gonoszsággal, gyűlölettel, szervezzetek be minél több elvetemültet, adjatok meg nekik bármit, amit kérnek! – utasította őket.
- Gyengítsétek a kapcsolataikat, de legyetek óvatosak! Ne feledjétek, vad
