6. fejezet
Gabriel feszülten állt az ajtóban, amíg a lány belépett. Szíve szerint szorosan magához ölelte volna, még sem tette, hiszen a lány időt kért tőle.
- Minden rendben? – kérdezte inkább aggódva.
- Igen, azt hiszem. Nem tudom, ilyen esetben más, hogy reagált volna, nekem így sikerült.
- Ne szabadkozz, szerintem, egész jól fogadtad a dolgot – próbálta oldani a feszültséget az angyal.
- Na persze. Szeretném, ha tudnád, semmi nem változtat az érzéseimen, még ez sem. Csupán olyan talajon lépkedek, amelyet nem ismerek és szükségem lesz egy vezetőre, aki eligazít az ismeretlen terepen. Kérlek, légy a vezetőm! – mondta a férfihoz lépett és felnézett rá.
- Persze, hogy az leszek – ölelte végre magához. Melina belesimult a karjaiba, olyan biztonságban érezte magát, mint azelőtt még soh
