7. fejezet
Melina egyik pillanatról a másikra álomból az ébrenlétben találta magát. Fogalma sem volt róla, mi ébreszthette fel, de abban biztos volt, hogy valami felriasztotta. Az órára nézett, hajnali két órát mutatott. Újra lehunyta a szemét, de képtelen volt visszaaludni. Kiment a konyhába és még mindig érezte azt a tekintetet a hátában. Akárhányszor fordult körbe, sosem látott senkit, viszont nagyon is érezte a jelenlétét. Egyfolytában démonok zakatoltak a fejében, kezdett félelmetessé válni a dolog. A telefonért nyúlt és Gabrielt hívta. Tudta, hogy késő van, de biztos volt benne, ha alszik is, meg fogja érteni.
- Szia, kedves! Nem tudsz aludni? – szólt bele lágyan az angyal.
- Szia! Valami felriasztott és most is úgy érzem, mintha itt lenne, átjönnél néhány percre, hogy meggyőz ról
