Anyám négy hónapig írta a Roanoke titká-t a hű diktafonjával, amit mindig magánál hordott. Egyszer megkérdeztem, hogy Mr. Thomas könyvét megírni olyan-e, mint képet festeni. Átgondolta és azt felelte, inkább olyan, mint amikor az utasításokat és számokat követve kell kiszínezni egy képet, és a végén kapsz valamit, amit elvileg „érdemes bekereteztetni”.
Felvett egy asszisztenst, és szinte állandóan a könyvön dolgozott. Amikor egyszer hazakísért a suliból – 2009 és 2010 telén kábé ennyit volt friss levegőn –, azt mondta, hogy nem engedheti meg magának azt se, hogy felvegyen egy asszisztenst, és azt se, hogy nem. Barbara Means éppen kikerült a Vassar angol programjáról, hajlandó volt tapasztalatért gürcölni az ügynökségen, és elég ügyes volt, nagy segítséget jelentett. A nagy zöld szemét gyö
