Miközben a Nyalodában fagyiztunk (Liz felhívta anyámat, hogy megmondja, hol vagyunk és mit csinálunk), azt mondta:
– Nagyon furcsa lehet, amit csinálsz. Olyan bizarr. Nem borulsz ki tőle?
Gondoltam rá, hogy megkérdezem tőle, őt nem borítja-e ki, ha éjjel felnéz a csillagokra, és tudja, hogy a végtelenbe sorjáznak, de aztán nem tettem. Csak nemet mondtam. Az ember hozzászokik a csodálatos dolgokhoz. Adottnak veszi őket. Megpróbálhatja, hogy ne így legyen, de úgyis az lesz. Ugyanis túl sok a csoda. Ott van mindenhol.
