– Mindig is volt. Abban a pillanatban kezdődött, amikor ötvenhatban átléptük a határt, és az egyik lábam már Ausztriában, a másik még Magyarországon volt. És azóta tart. Szenvedek. Képzeljetek el engem, amikor arról álmodom éjjel, hogy a Bikában táncolok, és hirtelen felébredek Londonban. Aki elhagyja a hazáját, az egytől egyig skizofrén lesz. Álmában és a valóságban is. A fiam, amikor hazajön, és viccet mesél, azt angolul mondja, de ha fáj neki valami, vagy éjjel rosszat álmodik és felriad, akkor magyarul kiabálja, hogy Anyu! Értitek ezt? És én? A munkahelyemen angolul gondolkozom a kereskedelmi levelek fogalmazása közben, de ha bánat ér, akkor csak magyarul sírom el magamat. Anyámra és apámra nem tudok angolul gondolni, itt csak az anyanyelv az egyetlen lehetőség…
Kezébe temette az arcá
