– Értem hát, így van ez az egész világban. A kritikus valakit dicsőít, valakit elmarasztal. És ennek nem kifejezetten esztétikai okai vannak. Ez a marakodás jellemző az emigráns irodalomra is. Itt, Dávidkám, az érdekek döntenek.
Erről Lányinak eszébe jutott, hogy amikor bement a kiadóba, üzenet várta, hívja fel Vasst. Felhívta, és Vass egyetlen kérdést súgott a telefonba:
– Na, bevette a horgot?
– Azt hiszem, igen, bár ma még nem beszéltem vele, de este vele vacsorázom, akkor felteszem neki a kérdést.
– Hívjál fel utána. A lakásomon is hívhatsz. Bármikor hívhatsz, nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy sikerült-e az akció.
Lányi Flórára nézett, és kedves, doromboló hangján kérdezte:
– Hogy érezted magad este?
– Kitűnően, de kicsit többet ittam, így aztán a végére teljesen kikészültem. Kösz
