– Istenem, hogy lehet ilyen képmutató!? Egyáltalán, miért lett katona?
– Ő nem mondta el nektek?
– Nem, tulajdonképpen soha nem beszélt a munkájáról. Ebből a szempontból nagyon is zárkózott volt otthon. Mindig dolgozott valamin, kérte, hogy ne zavarjuk.
– Na jó, akkor én elmondom. Azért lett katona, mert a párt ezt kívánta tőle. Biztos, hogy nem lett volna jó csapattiszt belőle, de kitűnő felderítőnek bizonyult. Ez a szakma valahol rokon a szerkesztéssel, a regényírással, a kombinációképesség gyakorlásával. És ezt a te apád remekül csinálta. Mindenkinek túljárt az eszén, előtte nem hazudhatott a gyanúsított, minden logikai fogócska az ő sikerével ért véget.
– És nem lehetett nemet mondani a pártnak? Miért nem mondta, hogy kérem, én újságíró vagyok, az is akarok maradni!
– Ő nem tudott
