Olga nyitott rá. Egy darabig nézte Flórát, aztán megjegyezte:
– Nem nézel jól ki, kislányom. A tekinteted olyan furcsa. Valami baj van?
– Igen, baj van Olgám – felállt, átölelte az idős asszonyt –, nagy baj van, de most hagyj magamra, át kell gondolnom néhány dolgomat, este majd beszélgetünk róla. Péter mikor jön?
– Reggel azt mondta, hogy ne készítsek neki vacsorát, mert nagyon későn jön haza, és a konzulátuson vacsorázik – megsimogatta Flóra arcát –, te persze itt eszel Cukival, meg velem. Rántott csirkemáj lesz, majonézes burgonyával. Te szereted, ugye?
Flóra Olgára mosolygott és finoman, az ajtó felét tolta, az nem védekezett. Mikor magára maradt, egy ideig az után kutatott gondolataiban, hogy hol hagyta abba meditációját, aztán így folytatta: Csak hozzád tartoztam volna, és ahhoz
