1
– Apu, fáradt vagyok – mondta félénken a piros nadrágos, zöld blúzos kislány. – Nem pihenhetnénk?
– Még nem, édes.
Magas, erős, széles vállú férfi volt. Agyonhordott kordbársony zakót és vászonnadrágot viselt. Kézen fogta a kislányt, és sietve, már-már futva igyekeztek felfelé a New York-i Harmadik sugárúton. A férfi hátralesett. A zöld kocsi változatlanul vagy egy fél háztömbnyi távolságból lassan követte őket a járdaszegély mellett.
– Kérlek szépen, apu! Szépen kérlek!
A férfi a kislányra nézett. Látta, hogy holtsápadt, s a szeme körül sötét karikák húzódnak. Felkapta hát, és a karjára ültette, de nem tudta, meddig bírhatja így. Maga is fáradt volt, és Charlie sem volt már éppen pehelykönnyű.
Délután fél hat volt, és az utcát elözönlötték a járókelők. A keresztutcák sötétebbek és
