29. FEJEZETISMÉT OTT ZOKOGTAM AZ ENTHRALL PARKOLÓJÁBAN; eszembe jutott, amikor legutóbb engedtem itt szabad folyást a könnyeimnek. Rögtön azután, hogy Richard kirúgott.
Richard próbált megvédeni az életstílusától és a múltjától is. A gondolat, hogy nem lesz jelen az életemben, vasmarokkal szorította össze a szívemet, és a gyomrom görcsbe rándult.
Mindent elrontottam.
Kibámultam a kocsim ablakán, és végignéztem az Enthrall épületén; a homlokzaton futó tégladíszítéssel kívülről olyan elegánsnak tűnt. Senki nem sejti, mi zajlik a falak között. Csak akkor mehetek be, ha már abbahagytam a sírást. Nem akartam gyanút kelteni, hogy ma reggel vitatkoztam Richarddal.
Nem gondoltam komolyan azt a rémes szót, amit rád mondtam!
Úgy éreztem, mintha valaki egy kiskanállal akarná kikaparni a szívemet
