– És, hogy bírod? – kérdezte Bailey, kirángatva merengésemből.
– Jól. Hol van Tara?
– Az edzőteremben.
Igen, itt még edzőterem is volt. Ismét eltűnődtem azon, hogy mennyire gázos a saját lakásom. Mégis, az volt az otthonom, és elég egyedien tudtam berendezni, bolhapiacról szerzett cuccokkal. A réz ágytámla fantasztikus zsákmány volt, mégis, valahányszor megfordult az ágyamban, nyikorgott.
– Nem hinném, hogy maradok – mondtam.
– Tuti nem akarsz egy csajos estét?
– Tara nem bánná?
– Dehogy bánná! Milyen az új meló?
– Szuper.
– Tényleg? – Sokatmondó pillantást vetett rám, és visszavitt a nappaliba.
Lezökkentünk az arany zseníliakanapéra.
Végigsimítottam a szöveten – mindig is imádtam ezt a bútordarabot.
– Kirúgtak.
– Mi?
Letettem a poharat a dohányzóasztalra.
– Hibáztam egy lev
