9. FEJEZETRICHARD RUBICON WRANGLERJE szó szerint repült a 405-ös úton.
Így, leengedett tetővel úgy éreztem, nem is százhetvennel megyünk, ahogy azt a sebességmérő mutatta. Kezdett bosszantani, hogy a szél állandóan az arcomba fújta a hajamat.
– Mi lesz, ha megbüntetik gyorshajtásért? – kiáltottam oda Richardnak.
– Majd kifizetem. – Tovább hallgatott.
Ragaszkodott hozzá, hogy hazavigyen.
A kurta válasz után én is hallgattam. Úgy éreztem, a ma esti feszültség távolról sem oldódott fel.
És nem volt rajtam bugyi. Richard letépte, hogy jobban hozzáférjen a hátsómhoz. Bal kezem a szoknyámat markolta, próbáltam lefelé húzogatni. Richard és Cameron igazi gengszterek. Úgy éreztem, arcom mindjárt lobot vet annak az emlékétől, hogy mit műveltek velem odalent a kínzókamrában. Ha eszembe jutott,
