Négykézláb mászva a tetőn, óvakodom az első ablak felé, amely mögül fény szűrődik ki. Elmosódott férfihangokat hallok, szóval valaki biztos van a szobában. Már szinte elérem az ablak szélét, amikor egy cserép megroppan a lábam alatt. Kővé dermedek, és még a lélegzetem is visszatartom. Ha meghallották a zajt bentről, és valaki kinyitja az ablakot, nem tudom elkerülni a közelharcot, és könnyen meglehet, hogy Raven is a szobában van. A fülemben hangosan zubog a vér, miközben mozdulatlanul várom, hogy mi lesz. Öt másodperc, tíz, tizenöt, de nem történik semmi, csupán morajló beszédhangok szűrődnek ki belülről. Fellélegzek. Ezt megúsztam. Ha lehet, még óvatosabban kúszok az ablak felé, megvizsgálva minden egyes cserepet, amire ráteszem a lábam. Mikor elérem az ablakot, veszek néhány mély, nyugt
