– Nem kéne, hogy ezt tegyem. Távol kéne tartanom magam tőled, mert nem vagyok jó neked.
– Miről beszélsz? – kérdezi pihegve.
Úristen! Fogalmam sincs, hogy miről beszélek. Alig vagyok az eszemnél, csak duzzadt, hívogató ajkait látom magam előtt. Megrázom a fejem, és káromkodva végigszántok a hajamon.
– Mennünk kell – mondom végül röviden, és kézen fogom.
Raven bágyadtan bólint, és hagyja, hogy a kocsihoz vezessem. Én is legalább annyira össze vagyok zavarodva, mint ő, nem tudom megmagyarázni mi ütött belém az előbb. Kezdem végleg elveszteni az eszem.
Ezután már nem sokat beszélünk. Látom, hogy Raven tökéletesen ki van merülve, testileg és lelkileg egyaránt. Az elmúlt huszonnégy óra egy őrült hullámvasút utazás volt mindkettőnk számára, jó sok kanyarral és hurokkal megspékelve. Egészen
