A tervem, hogy még az éjszaka elhagyom a házat, alaposan dugába dőlt. Addig akartam csak maradni, míg elalszik, hogy megbizonyosodjam róla, nem gyötrik megint rémálmok, de túlságosan is élveztem, hogy szüksége volt rám. Utolsó fantáziafoszlányom, mielőtt bealudtam az, hogy alaposan beverem annak a Johnny gyereknek a képét. Most meg arra ébredek, hogy Raven haja az arcomat csiklandozza. Álomittasan kipislogok az ablakon, hajnalodik, hogy csessze meg. Órákat aludtam. Káromkodom egy sort magamban a gyengeségem miatt, de szívem mélyén azért örülök, hogy így alakult. Nézem Raven kipirult arcát, buja ajkait, és összekulcsolódott kezeinket, és a rohadt életbe, minden erőmre szükségem van, hogy képes legyek elszakítani magam tőle.
Raven
Kipihenten ébredek, valamikor délelőtt tíz felé. Rafe nincs
