– Szuper. Mégis mit gondoltok, hol vagyunk? A középkorban?
– Kicsinálom a szarházit, ha visszaér. Bebetonozva kerül a folyó medrébe, az hétszentség – heveskedik Chris, és már indult is az ajtó felé.
Elkapom az ingujját, és visszarántom. Ez így nem lesz jó. Már látom, hogy muszáj kipakolnom a teljes sztorit, ha nem akarom, hogy robbanjon a bomba a férfiak között. Te jó ég! Pont ezért nem akartam annak idején bemutatni őket egymásnak. Túl sok virtus, túl kicsi helyen összezárva. Katasztrófa.
– Várj, Chris! Ez az egész… nem ilyen egyszerű – sóhajtom.
– Szerintem meg kurvára egyszerű. Tisztában volt vele mi vár rá, ha nem tartja be a szabályokat.
Magam elé emelem a kezem, hogy csendre intsem mindkettőjüket.
– Az ilyesmihez mindig két ember kell, szóval én legalább annyira bűnös vagyok, m
