– Ez a verseny… a városban volt?
– Terepen, a várostól jó néhány kilométerre. Időmérős futam volt. Félpercenként indították a kocsikat egymás után. Éjszaka volt, tök sötét, mi meg be voltunk tépve. Kiki… – nagyot nyelek, aztán elhallgatok.
– Mi történt?
– Nem akarom elhárítani a felelősséget. Én vezettem, ezen semmi nem változtat.
– A körülmények azért nagyon is fontosak – erősködik.
Megbabonázva bámulom egy ideig, hüvelykujjam elmélázva húzogatom oda-vissza az alsó ajkán. Az, hogy ilyen közel van hozzám, de nem vádol, nem ítél el, eddig ismeretlen békével tölti el a belsőmet.
– Dühös volt, amiért nem hagytam vezetni. Át akart mászni az én oldalamra. Veszekedtünk. Aztán már nem is veszekedés volt az egész, inkább csak heccelt. Kigombolta a sliccem, meg hasonlók. – Raven összerezzen a
