4. Fejezet
JELEN
Tíz perccel a kínos családi vacsora után a Bertone klánnal, levetem magam a szobámban az ágyra, és a plafont bámulom egy ideig. Próbálom rendezni zaklatott gondolataimat, és valamiképp helyre tenni a reggel óta folyó őrületet. Minden olyan gyorsan történt, hogy zsong a fejem és remegek belülről. Az hiszem, most kezd igazán leülepedni bennem a sokk, hogy ma meg akartak ölni. Kis híján meghaltam.
Régi szobám látványa vegyesen kelt bennem szép és fájó emlékeket. Amikor a szüleim halála után, összezavarodott árvaként visszakerültem ide, életem addigi legkeményebb időszakán mentem keresztül. Hiába tettek meg mindent a nagynénémék, hogy megkönnyítsék a helyzetemet, a tényt, hogy soha többé nem láthatom viszont a szüleimet, ők sem tudták megváltoztatni. Évekbe telt, mire úgy-a
