A lépcső tetejéről körbepillantva, ismét megállapítom, hogy a diákház óriási. A nyitott felső emeletről fakorláton keresztül lehet lelátni a hatalmas előteret, nappalit és konyhát egybefogó alsó szintre. Fiatalok ülnek fotelekben, a szófán és a földön, egymás hegyén-hátán mindenfelé. Óvatosan lépkedek, de még így is majdnem, felbukok egy földön ülő hobbitban, ráadásul valaki egy elismerő füttyszó mellett még a fenekemre is csap. A pofátlan taperoló felé kapom a fejem, ám ekkor az egyik sarokban egy vérvörös bőr kanapén kiszúrom Rafe-t. Megtorpanok, és elkerekedett szemmel bámulom. Egy kisebb csoportosulás közepén ül, mint valami pasa, az egyik oldalán egy boszorkány, akinek a fekete csipke topjából bármelyik pillanatban kibuggyanhat a melle, a másik oldalán pedig egy feltűnően csinos, chea
