A meccs már elkezdődött, mire megérkezem a lelátóra. Hatalmas a hangzavar, az emberek hangos ujjongása betölti a stadiont. Az egész nézőtér a St. Thomas színeiben, fekete-zöldben pompázik. Meg kell hagyni, lenyűgöző látvány. Megkapaszkodom a korlátban, és homlokráncolva végigpásztázom tekintetemmel a lelátót. Tulajdonképpen a két szomszéd csajjal, Carollal és Mariával kellett volna érkeznem, de mivel a bébiszitter melóm ma kissé elhúzódott, lekéstem a randinkat. Hamarosan ki is szúrom őket, ami nem nehéz, mert Carol eszeveszett módon integet és mutogat, hogy csatlakozzam hozzájuk. Kelletlenül átnyomakodom az embertömegen, és végül szusszanva lehuppanok a lányok közé. Kifújom magam, és miután beszámoltam a késésem okáról, figyelmemet a pályára fordítom, és keresni kezdem Rafe Harlan alakját
