2025. február 10. JoshA fejfájás mintha lassan enyhült volna. Úgy gondoltam, a tizenkét órás alvás mindenképpen segített rajtam. A hangulatomon viszont az emlékek nem igazán emeltek. A hideg konyhában néztem a kávé világosbarna felületét, és vártam, hogy ihatóvá hűljön.
A hatalmas ház kongott az ürességtől. Az ágyban túl sok időm maradt gondolkodni Anna nélkül, aztán hajnali ötkor egyedül maradtam a konyhában. Kicsit félrecsúszott az alvásidőm azzal, hogy délután ötkor lefeküdtem. Tőlem teljességgel szokatlanul legalább egy órán keresztül ültem a konyha csendjében. Hallgattam a természetes hajnal zajait, a fejemben egymás után dallamok torlódtak fel.
Összerezzentem, amikor anya megszólalt a hátam mögött. Öntött magának is egy kávét, és leült velem szemben.
– Hogy vagy? – kérdezte.
– Rá
