Anna meglepetten nézett rám. Mintha eddig megnyugtatta volna a gondolat, hogy én biztosan körbedugom az Államokat, amíg neki meg férje van. Mintha ez lett volna a világ rendje.
– Nem azért lettem ám zenész, hogy mindenkit lefektessek. Bármilyen meglepően hangzik.
Magyarázkodtam. Valahogy bizonygatni akartam ennek a házas, gyönyörű lánynak, hogy fontos volt nekem az, ami történt. Aztán észrevettem magamon, hogy mit csinálok.
– Akkor miért nincsen barátnőd? – kérdezett vissza kicsit félszegebben.
– Hát a barátnők nem igazán csípik ezt a fajta életmódot. De azért volt már rá példa, hogy olyanom is volt.
Anna újra kortyolt a sörből. Ezzel együtt az arcára kiült valami, amit még nem láttam aznap este. Mosolyogva megdörzsölte a szemét. Akkor vettem észre, hogy nincs rajta gyűrű.
– Én sem s
