Babett, a markotányosnő kereskedőként férkőzött a sereg közelébe. Követte a katonákat, aztán egyszer csak ott ragadt. Nagydarab, fiatal, tüzesvérű nő volt, tele életkedvvel, örökké csatározásra készen. És nem csak a harcban, a szerelemben is.
Tudta, mit vállal. Azért fogadták oda, hogy képviselje a női nemet, helyettesítse a távol lévő anyákat, feleségeket, szeretőket. És ő tette a dolgát. Ha kellett, főzött, pedig volt szakács is a táborban, ha kellett, sebesültet ápolt a felcser mellett. És persze, ha arra volt szükség, helytállt nőként. Sokan jártak hozzá alkalmanként, egy-egy győzelem vagy éppen vereség után. Máskor meg csak úgy, ha kedvük támadt rá.
Ő volt a tábor cafkája. De nem bánta, büszkén felvállalta, sőt élvezte a helyzetét. Tudta magáról, terméketlen, megmondták neki már rég
