A piactértől tízpercnyi járásra, egy szűk kis utcában nyílt meg az új kocsma. A halas bolt meg a cipőüzlet között meghúzódó keskeny bejáraton keresztül, hosszú lépcsősoron lehetett lejutni a tágas, jól megvilágított és meglepően ízlésesen berendezett ivóba.
A fentiek ellenére „rendes” vendégek, mármint a környékbeli lakók, nem látogatták a helyet. Ide csak simlis zsebesek, pitiáner tolvajok, kisstílű betörők és garázdák jártak, akik ugyanakkor igencsak rendesnek tartották magukat, mivel odabent – szinte – sohasem verekedtek, nem randalíroztak, egymás orrát nem törték be, a kocsma ablakát pedig nem törték ki.
A rendőrség ritkán razziázott náluk. Ha erre mégis sor került, akkor inkább csak azt az egy-két ügyefogyott körözöttet szedték össze, aki nem lépett le időben, mert valahogy a többsé
