Húsz éve éltek már összezárva, egy fedél alatt. Két nővér két különböző irányba induló életúttal, akik végül kényszerből, mégis egymás mellett horgonyoztak le. Így hetven év fölött a mindennapok csendben teltek volna, de nem náluk. Közöttük ugyanis állandó volt a veszekedés, a marakodás. Míg az egyik kimérten, a saját bölcsessége és megfellebbezhetetlenül tökéletes értékítélete biztos tudatában örökké bírált, a másik abból csinált passziót, hogy rendre nem reagált a kritikákra, sőt ha lehetett, még rátett egy lapáttal, hogy egy pillanatra se szűnjön a feszültség. Ami talán a legjobban kifejezte kettőjük kibékíthetetlen ellentétét, az volt, hogy egyikük kutyát, a másikuk macskát tartott a háznál. Egymás iránt érzett ellenszenvüket átvitték a kedvenc állatra is. Míg Zenóbia két hétig távoli
