A vonat éjfél után tíz perccel, kis késéssel futott be az állomásra. A forgalmista a gyenge fényben is felismerte a leszálló utasokat, a harmadik műszakból hazatérő középkorú férfit, és azon a héten már másodszor, éjszakába nyúlóan bulizó tizenéves fiút. A harmadik utas azonban ismeretlen volt számára. Nem is tévedett, mert a kecses alakú, kosztümös hölgy egy darabig tétován álldogált a peronon, mint aki nem tudja, merre tovább, majd megindult a vasúti tiszt felé.
– Jó estét. Mikor megy tovább vonat B-be?
– Nagyon sajnálom, hölgyem, de órákat kell várakoznia. Most éjszaka már egyáltalában nincs vonat, a legkorábbi is csak négy és fél óra múlva indul. Az állomás mellett van egy szerény panzió, ott megszállhat, és kipihenheti magát, ha nem akar az első vonattal továbbutazni.
– Nem, köszön
