Heteken keresztül lázban égtem. A híres Oxford Egyetem női rögbicsapata jön Magyarországra egy meccs erejéig, amit kihagyni egyenesen bűn lenne! Mindent egy lapra tettem fel. Kölcsönkértem, s mivel még így sem volt elég pénzem a jegyre, elemeltem egy kisebb összeget anyám pénztárcájából. Aztán több száz kilométert utaztam. Gyalogoltam, fagyban, sárban, ácsorogtam pályaudvarokon, buszmegállókban. A célhoz közeledve szó szerint átverekedtem magam a tömegen, mely a jegyekért állt sorba. Szinte egymást ölték az emberek egy-egy jobb helyért, mígnem a pénztárhoz érve, egyszer csak azt láttam, az ajtót becsukják, a rolót lehúzzák, s ez a tábla került kívülre: „Minden jegy elkelt.” Egy világ omlott össze bennem…
Persze, így is történhetett volna, de nem így történt. A meccs engem egyáltalában nem
