Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen barátnőm lesz!
Candy maga volt az álom. Harmadikban csatlakozott az osztályközösségünkhöz, akkor költöztek a városunkba. A családi körülményei ugyan rendezetlenek voltak – a szülei válófélben, és anyagilag sem álltak valami jól –, ennek ellenére ő nagyon hamar alkalmazkodott hozzánk, az iskola elitjéhez.
A baráti körünk – hat lány – csupa jó családból való bakfisból tevődött ki. Mivel Candy idősebb volt nálunk – kimaradt egy évig a középiskolából, mert a családja folyton úton volt –, felnéztünk rá, feltétel nélkül elfogadtuk a tanácsait, ízlését. Ráadásul okos volt, jól tanult, odaérkezése után pillanatok alatt a legjobbak közé küzdötte fel magát. A tanárok istenítették éles esze miatt, mi a kinézetét és simulékony modorát díjaztuk, a fiúk pedig egyen
