A verőfényes, kora novemberi idő sok sétálót csalt ki az ismert gyógyfürdőhely utcáira. A takaros kisváros látképe és a kellemes napsütés elbágyasztotta a padokon ülőket, azt a csalóka látszatot keltve bennük, hogy az indián nyár talán egészen karácsonyig kitart.
Ugyanezt a bágyadtságot érezte a neves gyógyszálló takarítóasszonya is, bár egészen más okból.
Szívesebben lett volna bárhol másutt, akadt volna elintéznivalója is jócskán, ehelyett itt kellett tolnia a nehéz, takarítóeszközökkel megrakott kerekeskocsit. Ma egyszerűen nem ér a végére. Még mindig hátravan öt szoba!
Megállt a 112-es számú ajtó előtt, és szinte fohászkodott, hogy kopogtatására szóljon ki valaki a szobából: „Köszönjük, nem kérünk takarítást!” Ilyenkor nem szokott törölgetni, sem porszívózni, többnyire csak a szemet
