– Megérkezett az újságíró – jelentette a dolgozószobába diszkrét kopogás után benyitó titkár.
– Férfi, nő? – kérdezte a hatalmas, cirádásan faragott íróasztal mögött, öblös karosszékében lazán elnyúló, a középkorúnál valamivel éltesebb úr.
– Férfi – felelte röviden a titkár. – És fiatal – tette hozzá, mintha ennek bármi jelentősége lenne.
Talán volt is, mert az idős, iparmágnás külsejű, ősz ember azonnal lereagálta:
– Akkor várhat. Fiatal, még van ideje, hogy megöregedjen, és meggazdagodjon. Én is vártam eleget.
Ezt, a szinte bizalmas közlést nyilván nem egyszer hallotta a titkár, mivel semmi megjegyzést nem fűzött hozzá, csak sarkon fordult, és kiment a helyiségből, hogy megmondja az újságírónak, várnia kell, a házigazda még el van foglalva egyéb, hivatalos teendőivel.
Pedig nem vol
